Az a jó, ha a gyermek szövetségest lát a szülőben - Cikkem az Üzlet & Pszichológiában

Hogyan tudjuk kibontakoztatni gyermekeink képességeit? Mivel segítünk a legtöbbet pszichés fejlődésükben és hogyan támogathatjuk azt? Furcsán hangzik talán, de a legtöbbet azzal segíthetünk, ha hagyjuk hogy a gyermek saját maga találjon rá a legideálisabb fejlődési pályára. Utána már csak kísérnünk kell és a háttérből támogatni a fejlődését. A gyermekeket általában nem fejleszteni kell, hanem hagyni őket fejlődni. A szülő dolga leginkább az, hogy kialakítsa, fenntartsa és folyamatosan a fejlődő gyermek igényeihez igazítsa közvetlen környezetét. Mindez nem csupán fizikai környezetet, hanem lelki környezetet is jelöl. Szülőként szerencsére nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk mindent a gyermekünk helyett, hanem az, hogy helyzetbe hozzuk őt és hagyjuk, hogy megküzdjön az adott feladattal és először egyedül keresse kérdéseire a választ. Egészen odáig, amíg nem jön magától és kér segítséget vagy tesz fel kérdéseket nekünk. Feltéve, ha van olyan jó minőségű és biztonságos a szülővel való kapcsolata, amelyben ezt meg meri tenni. A cikkben a szülő-gyermek kapcsolatok minőségéről írok, és arról, hogy miként tudjuk lelkileg támogatni a gyerekeket képességeik kibontakoztatásában. Ez ugyanis nem mindig egyértelmű, de rendkívül fontos dolog, mert a gyermekek általában nem tanárt, vezetőt, edzőt vagy éppen barátot keresnek szüleikben, hanem sokkal inkább szövetségest.